Az emberek már ősapánk és ősanyánk ominózus esete óta takargatják testüket. Igaz, az őskorban még nem létezett a szatén anyag, akkoriban még az elejtett vadak bőrét aggatták magukra, az abban a korban élők. Az idő múlásával és a technika fokozatos fejlődésével egyre elterjedtebbek lettek a lenből és kenderből szőtt anyagok ruhaként felhasználása. Meglehet, hogy napjainkban már a szabás-varrás szinte természetes a modern korban élő ember számára, mégis ez évszázadokkal ezelőtt nem volt ennyire egyértelmű.
Hiszen akkoriban a főuraknak és asszonyaiknak a ruházata palást-szerű volt, ami különböző szövési, illetve bogozási technikával készült. A leggyakrabban használt nem a szatén anyag, hanem a kenderből feldolgozott volt. Az egyszerű emberek zsákszerű zubbonyban jártak, azok pedig minőségileg és esztétikailag természetesen nem voltak összehasonlíthatóak a főurak ruházatával.
Napjainkban a fehérneműk gyártásának alapanyaga leggyakrabban a szatén anyag, több száz évvel ezelőtt azonban még nem volt ismeretes az alsónemű fogalma. Távol-keleti népek, részletesebben és igényesebben megalkotott kaftánokat hordtak, mivel a kézművességük jóval fejlettebb volt az Európa területén élőkénél. Úgy a fonás, a fehérnemű használata, mint az aprólékosan kidolgozott és megalkotott ruhák és ékszerek, az ázsiai népek jóvoltából terjedtek el a mi kontinensünkre. A szatén anyag felhasználása még a hálóingek, illetve pizsamák gyártásában népszerű, természetesen napjainkban.
Régen a hálóruházat, kényelmes, puha pamut ruha volt, minek nedvszívó képessége magas, illetve könnyen tisztítható. Ma már egy szatén anyag kimosásához ki kell választani a mosógép kímélő programját, régen azonban az asszonyok a patak vízében sulykolták ki a koszt a ruhákból. Gondoljunk csak bele, egy érzékeny, vékony és könnyű szatén anyag meddig maradt volna ép a dolgos feleségek kemény kezei, illetve a patak hideg vízében!? Az idők azonban változnak, ma már van mosógép és több száz féle, fajta anyag közül válogathatunk kedvünkre.