A kézművesség egyidős az emberiséggel, hiszen régen az emberek mindent saját maguk készítettek el, vagy amihez nem értettek, azt rábízták a környezetükben élő és dolgozó mesteremberekre. A szőnyegek szövése is azon mesterségek közé tartozik, amit a magyar asszonyok az otthonukban végeztek el, a saját maguk által előállított lenből, gyapjúból vagy kenderből.
A szőnyegek elkészítési technikájukból fakadva, két nagy csoportba vannak sorolva. Vannak a szövött technikával elkészített szőttesek (kelim) és a csomózott szőnyegek.
A szövés, mint mesterség, Türkmenisztán, Afganisztán és Irán területén volt először fellelhető. A kelim jelentése az, hogy nem csomózott, hanem szövött módszerrel készítik el a szőtteseket.
A csomózott textíliák elkészítése évszázadok óta változatlan és a magyaroknál is a szövőszéken való szövés volt elterjedve. Ezek a csomózott anyagok elkészülhetnek vertikális vagy horizontális szövőszékeken. Mindkét szövés lehetővé teszi a szőttesek mintákkal és ábrákkal való díszítését.