A Ráday utca Ferencváros legpatinásabb és legrégebbi múltra visszatekintő utcája, története egyben a kerület története is. A Kálvin teret a Boráros térrel összekötő útvonal már a XVIII. század elején kialakult. 1734-ben, az első külvárosi telekkönyv összeírásakor ez volt a városrész első három már biztosan létező utcáinak egyike. Az 1740-es években nyolc ház állt már itt, a következő évtized végére pedig az utca mindkét oldala beépült. Neve gyakran változott: 1776-ban Soroksári, majd Haraszti utca volt, 1782-ben Ócsai, 1784-ben pedig Kecskeméti útnak hívták. 1802-től egészen 1906-ig ismét Soroksári utca volt a neve, ebben az évben nyerte el a Ráday család két kiváló képviselője, Ráday Pál és fia, Gedeon után. Az utca Boráros téren túl folytatódó szakasza a mai napig megtartotta a Soroksári nevet. Az utcában lóvasút is közlekedett 1973-tól egészen a Soroksári úti Gubacsi határcsárdáig. A mára részben sétálóutcává alakított terület egykor, még a XIX. század közepén az iparosodás kiindulópontja volt. 1834-ben nyílt meg a Ráday utca 32. alatt Prückler Ignác rum, likőr, és pezsgőgyára. Neve azért is fontos, mert először Magyarországon ő gyártott pezsgőt.

A kerület egy másik szintén országos hírnévre szert tett gyárosa, Röck István a Ráday utca 24/a és 24/b szám alatt, illetve ehhez csatlakozóan egészen a Köztelek utcáig terjedő telken alapította meg 1854-ben gépgyárát. Itt állították elő az első lóerejű cséplőgépet, de gyártottak nyomdaipari gépeket, gőzmalmi berendezéseket, gőzkazánokat, dohánygyári gépeket is. Még egy gyárról érdemes megemlékezni: a ferencvárosi Dohánygyárról, mely a mai Köztelek és Kinizsi utca között húzódott, egészen az Üllői útig. A gyár 1850-ben kezdte meg működését, amikor az addig Erzsébetvárosban működő gyár egy itt található kaszárnyaépületbe költözött. Az üzem 1911-ben zárt be és költözött tovább. Helyére a református egyház érkezett; az általuk átalakított épületben nyílt meg a Kálvin térről ide költöző Református Teológiai Akadémia, valamint az itt megnyíló Ráday Gyűjtemény.

Az utca azonban nem csupán ipartörténetileg nevezetes, az információcsere és a művelődés színterei már a XVIII. század végétől a Ráday utcában is megjelentek. Ami a művelődést illeti, elég annyit említeni, hogy a kerület első, akkor még német nyelvű iskolája is itt nyílt meg 1793-ban;  a máig is működő legrégebbi iskola, a Bakáts téri általános iskola elődje pedig már 1834-ben megnyitotta kapuit, szintén még a Ráday utcában.

A kerület egyik jelképének is számító Bakáts téri templom elődje 1822-ben épült, szintén elsőként a kerületi templomok közül. Épültekor ez az ideiglenes templom még szintén a Ráday utca része volt, a Bakáts teret mai formájában később, a most is álló templom építésével egy időben alakították ki.

Az utca talán legismertebb kávéháza a Nemzeti Kávéház volt a Ráday utca 15. szám alatt – 1971 óta Vörös Postakocsi a neve – de több vendéglő is működött itt a XIX-XX. század fordulóján. 

Ami a művelődés modernebb válfajait illeti, az utca ezen a téren sem maradt el a főváros  belsőbb részeitől. A Ráday utca 32. szám alatt volt megtalálható a Ráday mozi, korábbi nevén Excelsior, mely az 1910-es évektől egészen az 1940-e évek végéig létezett (ma a Stúdió „K” Színház található a helyén). Az Önkormányzat épülete mögötti telken (Ráday u. 46.) üzemelt, de már az  1960-as években a Petőfi Kertmozi, helyén épült fel 1979-ben a Belső-Ferencváros egyetlen bölcsődéje.